Patrik: A mindennapi rutinnak számító késésünk után beállunk a bemelegítésre. Amúgy is jólesik a mozgás általában, de ma különösen nincs ellenemre, mivel pillanatok alatt felmelegít. A mai vendég előadók a tchoukball szépségeiről tartanak egy rövid előadást, majd bemutatót, aztán természetesen mi is kipróbálhatjuk benne magunkat. Őszintén, még soha nem hallottam korábban erről a sportról. Arra hamar rájövök, hogy komoly gyakorlatra van hozzá szükség, főleg ahhoz a részéhez, hogy a labda jól érkezzen, illetve megfelelő szögben pattanjon le a panelről. Ezért ez nekünk nem is megy annyira jól, mint a profiknak, de a végére már kezdek ráérezni a dologra, és van egy-egy szép, pontosabban már nem annyira gáz megmozdulásom. Viszont továbbra is tartom magam ahhoz, hogy én már megtaláltam az igazán nekem való sportot a capoeirában. Meg, mondjuk, a kosarazás is jobban fekszik, mint a tchoukball, ott sokkal jobban érzem azt, hogy én irányítom a labdát, nem pedig a véletlen. Vagy nevezhetjük fizikának is. Mindegy, az sem az én terepem.
Azért egész jól elszórakozunk, és csak azt veszem észre, hogy már harmadszor törlöm meg a homlokom pár percen belül. Ugyanis időközben kisütött a nap, és egy pillanat alatt hőség lett.
Maxi: Még a témavezetők, Roland és Simon előtt érkezem a terembe. Hatalmas fejlődés, mégsem jár érte más, csak az a kellemetlen szituáció, hogy mivel másodikként viszont Ákos fut be, kénytelen vagyok vele kettesben eltölteni pár percet. Tüntetően nem figyelek rá, gyors köszönés után a telefonomat kezdem nyomkodni.
– Haragszol valamiért? – ül le mellém, nekem meg ekkora pofátlanságtól leesik az állam.
– Haragudni csak olyanokra lehet, akik érdekelnek – válaszolom pár pillanattal később, mint szeretném. Ákos röhög egyet, majd bólint.
– Tehát igen – állapítja meg pont azt, aminek az ellenkezőjét szeretném éreztetni. Még gyakorolnom kell a cinizmust. Rápillantok, tényleg kegyetlen idegesítő a szemtelen vigyorgása. Viszont ezzel párhuzamosan ráébredek, hogy pont az ehhez hasonló megnyilvánulásai miatt már egyáltalán nem tetszik. Akkor viszont nincs is okom dühösnek lenni, nem? Ettől erőre kapok, és mosolyogva a szemébe nézek.
– Nincs okom rád haragudni – azzal az éppen belépő Rolandékhoz fordulok, és lelkesen köszöntöm őket.
Ákos pedig egész robotikán nem jut eszembe, egyrészről mert nagyon érdekes a csapatfeladat, másrészről mert nagyon jól megy a csapatmunka, harmadrészről pedig, mert már tényleg nem érdekel. A visszatérő jókedvemmel szinkronban pedig a nap is kisüt. Hurrá, nem fogunk megfagyni délután.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült!
Eredeti cikk: peopleteam.hu