Patrik: Az előadás végén lassan szedelőzködünk, a takarodó ellenére senkinek nincs még kedve lefeküdni. Nándi bepróbálkozik az egyik mókusnál, hogy nekik ma volt az esküvőjük, mégsem várható el, hogy külön töltsék a nászéjszakát, de természetesen nem kap engedélyt arra, hogy felkísérje Amirát a szobájába. Én is nehezen válok el Évától, mert szeretnék minél több időt vele tölteni, ráadásul minden búcsúnk annyira esetlen és béna, mert fogalmam sincs, hogy mit mondjak vagy mit csináljak. Az biztos, hogy azt, amit igazán szeretnék, még egyszer sem mertem megtenni.
Végül a szobánk elé érve kettesben maradunk Ivánnal, és csak akkor kérdez rá arra, hogy mi volt a pszichológusnál. Gyorsan ismertetem a részleteket, majd mesélek a technikákról is, amiket tanított. Úgy látom, ez különösen érdekli a szobatársamat, úgyhogy elmesélem, hogyan működik a figyelemelterelés. Aztán ránézek a telefonomra, és küldök egy minden oké t anyunak, akitől vár vagy hat szemrehányó üzenet, amiért nem hívtam vissza. Mondjuk, a helyükben lehet, hogy engem az zavarna jobban, ha a gyerekem állandóan írogatna, mert az azt jelentené, hogy túl sok ideje van, esetleg azt, hogy nem érzi jól magát. Ezt ne felejtsem el elmondani neki, ha legközelebb beszélünk. Aztán rezeg még egyet a telefonom, és egy ismeretlen számról érkezik egy jó éjt üzenet. Azonnal tudom, hogy kitől, és már mentem is el a telefonszámot.
Maxi: Évával kettesben ballagunk fel az emeletünkre, ott azonban elvileg kettéválna az utunk. Viszont Éva annyit nevet a szobatársamról szóló beszámolómon, hogy mindenképp el akar kísérni, hogy a saját szemével lássa, illetve ne lássa. Természetesen nem látja, ahogy én sem. Létezésének nyomai szokás szerint vannak, azonban a nyomokat hagyó személy szokás szerint nincs. Éva leül a szemben lévő ágyra, és úgy dönt, hogy most velem együtt fog várakozni, hátha. Mondjuk, ez lehet, hogy csak elterelés, mert menet közben elkéri Patrik telefonszámát, aztán látom, ahogy gyorsan elküld egy üzenetet. De akkor sem hiszem, hogy csak erről lenne szó, mert az este további részében mindenről beszélgetünk, csak a testvéremről nem. És végre Éva megint az a lány, akit annyira megkedveltem az első pillanatban. Hogy mikor alszom el, arról fogalmam sincs, mint ahogy arról sem, hogy Éva mikor surran ki a szobából. Viszont reggel ismét egyedül ébredek. Se Éva, se szobatárs.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
Eredeti cikk: peopleteam.hu